sws

Tű kerül a vénába méreg a szervezetben Fájdalomtól kicsorduló könny a szemekben Tenyerek nyelik el mély üvöltések hangját Karok fékezik meg a lelkek tomboló haragját
Porból lettünk, éneket viszi messzi a szél Utolsó pillanat mi örökké bennünk él Elvetett magból kinőtt egy kis hajtás Gyertya lángja előtt kirajzolódó arcvonás
Emlékek zápora viharként tép szét Mindent kiszakítva, szívünk egy részét Rideg minden, nyarat váltja a kora ősz képzelet játszik nem engedi, h elidőzz
Hulló falevelek, lágy zápor érintése Átsuhanó villanásoknak a megértése Séta a múltba, szorosan kéz a kézben Rózsa illata kísér el a merengésben
felhők felett szabadon, min a madár ott jársz ahol rajtad kívül senki sem jár nem követ szempár, kápzelet repít el olyan messzíre ahol a szívet enyhíted
ott kergetnek a gondolatok a felhök közt álmom óvód és felette féltve örködsz mindig mellettem vagy kezed a vállamon te is megérzed mikor átjár a fájdalom
még egy percért odaadnám életem felét hogy utoljára hallgassam az esti meséd hogy elmondjam, minden perc nélküled ürességgel teli mint egy lakatlan épület
ott jársz ahová megyek, ott élsz bennem az életben már nélküled kell tova mennem csak azt kívánom találkozzunk a más világon elmondjam neked mennyire megviselt a hiányod