Martin Scorsese

Súlyos asztmája miatt nem játszhatott a környékbeli gyerekekkel, így gyermekkori évei nagy részét a moziban töltötte. A munkásosztályból származó szüleivel, Charles és Catherine Scorsese-vel New York Little Italy részébe költözött, ahol többnyire szicíliaiak laktak. A katolikus nevelésben részesült Martin eredetileg papnak készült, de rájött, hogy az õ igazi hivatása a mozi. Beiratkozott a New York-i Egyetemre, ahol 1964-ben diplomázott film szakon. 1963-ban készítette elsõ filmjét, egy 9 perces rövidfilmet, aminek címe Mit keres egy ilyen szép lány, egy olyen helyen mint ez? volt. Majd 1969-ben megrendezte elsõ nagyjátékfilmjét a Ki kopog az ajtómon címen. A fõszerepet Harvey Keitel játszotta, aki késõbb állandó alkotótársa lett. Scorsese tanított a New York-i Egyetemen, tanítványai közé tartozott Oliver Stone is.

A hetvenes években Hollywoodba ment, ahol vágóként dolgozott, és Roger Corman producer vette szárnyai alá. Martin az AIP részére készítette el elsõ nagyjátékfilmjét Boxcar Bertha címen, ami még nem volt méltó a tehetségéhez. Az Aljas utcák azonban már meghozta számára a várva várt sikert. Az önéletrajzi ihletésû filmben népszerû zenéket alkalmazott és egyedi stílustechnikát. A filmben Keitel mellett feltûnt egy fiatal tehetség, Robert De Niro is. Arizónában kezdett hozzá az Alice már nem lakik itt címû film forgatásához, 1974-ben. A fõszerep Ellen Burstyn-nek meghozta a legjobb színésznõ Oscar-díját. Az 1974-ben készített Italianamerican dokumentumfilmjében feltûntek a szülei is, ez Scorsese kedvenc darabja. Ez évben elkészítette a Taxisofõr címû erõszak-filmjét, Robert De Niróval a fõszerepben. Hatalmas kasszasikert értek el vele és négy Oscar-díj jelölés mellett az 1976-os cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját is hazavitte. Ugyanebben az évben megszületett Domenica Cameron Scorsese nevû leánya Julia Camerontól. 1977-ben az elsõ nagy költségvetésû, New York, New York címû filmben Liza Minellit szerepeltette De Niro oldalán. A film ugyan a kritikusok körében nagy tetszést aratott, azonban a mozipénztárakban megbukott. Martin szenvedélybetege lett a kokainnak és 1978-ban a sikeres elvonókúra után a második felesége elvált tõle.

1980-ban készítette a Dühöngõ bika címû klasszikussá vált moziját. Robert De Niro ötlete volt, hogy filmet készítsenek a volt középsúlyú bokszbajnok, Jake La Motta önéletrajzából. A zseniális küzdelmeken túl – fekete fehér hallucinációk villogó vakukkal és brutális ütésekkel, amelyeket Michael Chapman operatõr görkorcsolyán száguldva rögzített-Scorsese számos megható jelenetet mutat. A Dühöngõ bika a férfiasságról szól, ami nem kíméli a nõket sem. Robert De Niro, aki 30 kilót hízott a szerep kedvéért megkapta az Oscar-díjat, valamint Telma Schoonmaker is, Martin állandó vágója. 1983-ban a Komédia királya után nekikezdett a Krisztus utolsó megkísértése címû sokat vitatott filmjének, de csak az elõkészítési fázisba jutott anyagi gondok miatt. 1986-ban készítette el A pénz színe címû filmjét, amiért Paul Newman megkapta élete elsõ Oscar-díját. 1987-ben elkészíti Michael Jackson Bad címû videoklipjét, majd a Pénz színe kasszasikerének köszönhetõen megrendezi a három évvel korábban elkezdett Krisztus utolsó megkísértése moziját. A katolikus egyház betiltotta hívei körében, ami csak rásegített a mozipénztárak elõtti sorbanállásra.

Az 1990-ben forgatott Nagymenõket A Keresztapa mellett a legjobb maffiafilmek között tartják számon, ez Joe Pesci számára is meghozta a rég áhított Oscar-díjat. A társíró, Nicholas Pileggi könyvébõl építkezõ film tömérdek bennfentes adata miatt jóval tényszerûbb, mint a mítoszteremtõ A Keresztapa (1972). A rettegés foka remake és az Ártatlanság kora kosztümös darabja után elkészíti 1995-ben a Casino címû filmjét, ami egyes kritikusok szerint valójában a Nagymenõk remake-je. Scorsese a Nagymenõk fõszereplõivel és forgatókönyvírójával kerül itt újra össze. A Casino a Las Vegas-i gengszterek életérõl szól a hetvenes években, amikor a maffia irányította a játékvárost. A háromórás filmben Scorsese minden stílusjegye felismerhetõ – bensõséges környezetfestés, hosszú jelenetek, slágerekkel teli filmzene. 1997-ben megkapja az Amerikai Filmintézet Életmûdíját.
A 2002-es, New York bandái címû 100 millió dolláros költségvetésû mozi, Scorsese addigi legdrágább filmje 10 Oscar-jelölést jelentett, de egyetlen díjat sem kapott meg. Martint az Aviátorért újra jelölték a legjobb rendezõ díjára, de alulmaradt Clint Eastwooddal szemben a 2005-ös gálán. Két évvel késõbb a két legendás filmes ismét megmérkõzött: ezúttal Scorsese vihette haza az aranyszobrocskát A tégla rendezéséért. Az elismerés 25 évet váratott magára.