1955-ben egy részleges színi ösztöndíjat utasított vissza Jackson Állami Egyetemen, hogy szerelőként dolgozhasson az Egyesült Államok Légierejénél.
A '60-as évek elején Los Angelesbe költözött, és Los Angeles-i Közösségi Főiskolán másolóként dolgozott. New York-ban '64-es Világkiállításon táncosként dolgozott, illetve San Franciscóban, ahol az Opera Kör zenei társulat tagja volt. Statisztaként feltűnt az 1965-ös "The Pawnbroker" című filmben. 1967-ben " Viveca Lindfors" mellett játszott a "The Nigger Lovers" címet viselõ darabban, mielőtt sor került Broadway-debütjére a "Hello, Dolly!" 1968-as, teljes egészében afro-amerikai színészek által előadott verziójában.
Az 1980-as években többször tűnt fel mellékszereplőként számos mozifilmben. Első Oscar-jelölését az 1987-es "Hamis riport"ban való epizódszerepéért kapta. 1989-ben címszerepet kapott a "Miss Daisy sofõrje" című filmben és "Az 54. hadtest"ben. Előbbiért megszerezte második Oscar-jelölését, de ezúttal már a főszereplő kategóriában. Első saját filmjét 1993-ban megrendezte, melynek címe "Bopha!". 1994-ben játszott "A remény rabjai" ünnepelt filmváltozatában. A '90-es években már megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy halhatatlanul beírodott a filmtörténelembe olyan filmekkel, mint a "Robin Hood, a tolvajok fejedelme", a "Hetedik", vagy a "Deep Impact".
2005-ben végül végre elnyerte az Oscar-díjat Clint Eastwood "Millió dolláros bébi" című filmjében nyújtott alakításáért, mint mellékszereplõ színész. 2007 végén került a mozikba Rob Reiner "A bakancslista" című rendezése, melyben Jack Nicholsonnal játszik együtt. 2008 nyarán két képregény alapján készült filmben is szerepelt: elsőként a "Wanted" című akciófilmben, majd az újabb Batman-moziban, a "Sötét lovag"ban.
Egyedi hangjának köszönhetően gyakran vállal narrátori feladatokat. 2005-ben két sikerfilmben, a "Világok harcá"ban és az Oscar-díjas "Pingvinek vándorlása" című dokumentumfilmben is hallható volt a hangja.
1967. október 22-étől 1979-ig volt Jeanette Adair Bradshaw férje. 1984. június 16-án vette el második feleségét, Myrna Colley-Lee-t, akitől egy Morgana nevű lánya született. Korábbi kapcsolataiból két fia van, Alphonso és Saifoulaye, s mellettük adoptálta első felesége lányát, Deenát. A Mississippi állambeli Charlestonban, illetve New York Cityben él. Rendelkezik privát pilótaengedéllyel és társtulajdonosa és működtetője a Madini nevű étteremnek, illetve a Ground Zero bluesklubnak; mindkettő Clarksdale-ben, Mississippiben található.
2008-ban nem sokkal a Batman mozi bemutatása után autóbalesetet szenvedett, majd bejelentette, hogy huszonnégy év után elválik nejéől, Myrna Colley-Lee-től. Állítólag már több hónapja együtt van Mary Joyce Hays-el, csak nem akarták nyilvánosságra hozni kapcsolatukat.
Freeman ellenzője a Black History Month-nak („Fekete Történelmi Hónap”), s nem vesz részt semmilyen ehhez kapcsolódó eseményen. Úgy nyilatkozott, „Nem akarok fekete történelmi hónapot. A fekete történelem az amerikai történelem.” Szerinte az egyetlen módja a rasszizmus megállításának, ha nem beszélnek róla többet, s megjegyzi, hogy nincs „fehér történelmi hónap.” Egy a 60 Minutes műsorvezetőjének, Mike Wallace-nak adott interjúja során azt mondta, „Nem nevezem többé fehér férfinek, s arra kérem, hogy Ön se nevezzen engem többet fekete férfinek.”
2006. október 28-án, életműdíjjal tüntették ki az első Mississippi's Best Awardson, Jacksonban, a nagyvásznon és azon kívül végzett munkájáért.
Művészetek és Levelek Doktora tisztelebeli diplomát kapott a Delta State Universitytől 2006-ban.
Freeman 2008. augusztus 3-án éjjel súlyos közúti balesetet szenvedett Mississippi államban.Csak nagy nehezen tudott felépülni. A baleset után 2 évvel is alig tudta mozgatni a bal kezét.
Morgan nemrég vált el második feleségétől,Myrna Colley-Lee -től ,ugyanis a nő nem bírta elviselni,hogy az első feleségének unokojához gyengéd szálak kötik(aki jelenleg is a partnere,de erről pontos információt még nem tudunk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése